Élő történelem és zenetörténelem.
A világ kulturális örökségének egyik alapja.
Közvetlen tapasztalatok és felfedezések a világról, a hangon és a zenén keresztül.
Élő hagyomány – Katarzis – Felismerés-sor – Önismereti-tanulási út – Művészet – Itt-Most.
A Dhrupad stílus a hindusztáni klasszikus zene legrégibb formája. Egy kor és a kultúra egyik legfontosabb, alapvető öröksége, ugyanakkor forrás is. Eredetét több ezer évre vezetik vissza a szanszkrit szövegekkel és a Védákkal való kapcsolódása révén.
Lényege egy állapot, amely többféleképpen megközelíthető: egy „tér-idő”, egy „dimenzió”, jelenlét, szemlélődés és meditatív elmélyedés, emelkedett és békés állapot, zene figyelemben és improvizációval, játék, közösség, egység … melyben a legmélyebb érzésekkel vagy teljes odaadással, letisztultan fordulhat a legbelsőbb és a Legfelsőbb felé muzsikus és hallgató egyaránt.
A Dhrupad ének és gyakorlása a hanghoz és a világ jelenségeihez kapcsolódik. Megalapozza, létrehozza, fenntartja és kiszélesíti a figyelmi – elmélyedő – szemlélő állapotot, emellett inspirál is. A gyakorlatok és a gyakorlási folyamat során a hang és a gyakorló fokozatosan megnyílik: a hangon, a hangadáson, az éneklésen és az együttes muzsikáláson keresztül sokoldalú változás, érés és kiteljesedés fedezhető fel, tapasztalható meg. Mindez lehetőség az önismeretre és összefüggések megismerésére, megélésére is.
Történetét tekintve a Dhrupad templomokban, majd uralkodói udvarokban, végül nyilvánosan szólalt meg. Az utóbbi hatszáz évben tehát karaktere igen sokat változott.
A hang jógájaként is tisztelik, melynek oka, hogy a hangjóga része a Dhrupadnak.
A hang és a rezgés egy lehetőség a figyelem és a tudatosság megalapozásához is.
A Dhrupad ősi hang- és zenetudománya a tudat és az idegrendszer fejlesztése, az élet jobbításának és szebbítésének módja és szere. Minden akadály eltávolításával – a hang kifejezéséből és megnyilvánulásából – az egész test rezgéséhez vezet, amely megszünteti a feszültségeket és teljes ellazulást teremt. A mikrotonális skálák, a hangok közötti csúszásokkal teremtett hangulatok, és a zene egésze révén a muzsikusok és a hallgatók számára egyaránt kulcsfontosságú tapasztalatok és élmények születnek meg.
A Dhrupad a Gandharva Véda, a zene védikus tudományának egyik formája, ami a Sama Véda egyik ága.
HANGSZEREK
Tanpura
A keletkezés – virágzás – elmúlás folyamatát, a körforgást, az idő különféle szemlélési lehetőségeit megjelenítő pengetős tanpura folyamatos alapként van jelen e zenében.
E húros (chordofon) hangszerek családjába tartozó hosszú nyakú, négy húrú lant első rátekintésre magára vonja a figyelmet szép fa anyagával és jellegzetes, finom ékesítéseivel. Hangzását tekintve különlegessége a húrzengés mellett hallható egyedi hangszín, amit a húrok és a láb találkozásához elhelyezett regzésmódosító hoz létre.
A megszólaltatás az instrumentum függőleges és vízszintes tartásával egyaránt lehetséges.
A tanpura a zene folyamán végig szól, első hangja kezdi, utolsó hangja pedig zárja a muzsikát; ilyen módon alfa és omega.
A játék alapját a muzsikus technikája, míg tartalmát az állapota alapozza meg.
A hangszer gazdag szimbólumvilága egyaránt támogatja a zenegyakorlást, az érést és az elmélyedést.
Pakhawaj
A Dhrupad stílusban az ének és a tanpura társa Észak-India legősibb ritmushangszere, a Pakhawaj, melyet a Dobok Atyjaként is tisztelnek.
Családját tekintve ritmushangszer, két oldalú, hangolható hordódob.
Egyik oldalán egyszerű bőr, míg a másikon a tablához hasonló több rétegű ütőfelület adja a játékteret.
A felületek helye és ütéstechnikái által létrejövő hang- és hangulatkombinációk adják a pakhawaj muzsika egyik alapját.
A hangmagasságok és változásuk, valamint a hangszín alapjai: az ütéstechnika és a bőrök feszítettsége. A hangmagasság és a hangszín alapvetően a dob feszítő huzalozása, a feszességet szabályozó fahengerek (gatták) és egy erre a célra készült paszta révén változik, melyet a dob bőrére helyeznek.
A játék másik fő esszenciája és összetevője a ritmus, a ritmikai kombinációk és a költészet.
A hagyomány szerint az instrumentumot Brahma hozta létre egy Shiva által legyőzött démon véréből, bőréből és a föld talajából, Ganésát bízva meg a hangszeren való játékkal.
A harmónia formái
Általános zeneesztétikai és -filozófiai megközelítésben a kiegyensúlyozott zene egyik alapja a ritmus, a dallam és a harmónia együttes, arányos jelenléte egy megszólalásban. Ezt az elvet a ritmus-, dallam-, és akkordikus (harmonikus) hangszerek és hangkeltők testesítik meg, különböző összeállításokban.
Egy másik fontos zenei összhang-elv a hangmagasság-tartomány köre, ami a magas, közép és mély megszólalások jelenlétére és arányaira vonatkozik.
A zenei elvek megalapozzák és támogatják az ellazult, befogadó, és elmélyült, feltöltő, emelkedett zenehallgatást, valamint az abból fakadó tapasztalatokat.
Napjainkban a pszichológia zenei alapokon nyugvó ága, a zeneterápia, valamint a zeneoktatás egyaránt figyelmi szempontként tartja számon a zene számos rendezőelvét, merítve a legősibb hagyományok tudásából és tapasztalatából, valamint az ezeket mérésekkel kimutató modern tudományok felfedezéseiből.
A tanítók és az írott források a harmónia megtapasztalásához vezető út folyamatos mutatói.
Az ének
A Dhrupad stílusban az ének képviseli a dallamot.
Az emberi hang adottságai révén a dallam mellett szövegek megszólaltatására is lehetőség nyílik.
Történetét és tartalmát tekintve a Dhrupad mantrák és kompozíciók megszólaltatásán alapszik, kapcsolódva a hanghoz, a hangzókhoz, szótagokhoz, ritmusokhoz, formákhoz, s folyamatokhoz.
Mindezek révén – a tradicionális és a klasszikus zenékhez hasonlóan – ez a stílus is lehetőséget ad az önismeretre, a világ összefüggéseinek és az egység arcainak megismerésére, megélésére. A hangadáson, az éneklésen, a zenén és a közös muzsikáláson keresztül pedig felfedezhető és megtapasztalható sok és sokoldalú változás, érés, kiteljesedés és egység.
TRADÍCIÓK
A klasszikus Dhrupadnak négy nagy stílusváltozata ismert, Gauri, Khandar, Nauhar és Dagar, melyekről feltételezik, hogy a 7. századból ismert öt énekstílushoz kapcsolódnak (Shuddha, Bhinna, Gauri, Vidaswara, Govarhari (Kandharvani) és Sadharani).
Számos Dhrupad Gharana (ház, családi stílus) létezik.
INFORMÁCIÓK
dhrupad.com
sumeetanand.com
raga.hu
tilos.hu
ITC Sangeet Research Academy (Tudományos Kutatási Osztály) 1987 óta
Bővítés alatt
FORRÁSOK
Mesterek tanításai
Dhrupad iskolák képviselői által írt könyvek és tanulmányok
Acharya Kailash Chandra Dev Brihaspati: dhruvapas and Its Development. Bihar Rashtrabhasha Parishad, 2000 (hindi)
Ashish Sankrityayan: Dhrupad of the Dagars: Conceptual Foundantions and Contemporary Questions
Chandrakant Lal Das Prof.: King of Dhrupad Pandit Ramchatur Mallick. Kanishka Publishers, 2012
Humra Quraishi: Dagars & Dhrupad: Divine LEgacy Niyogi Books, 2015
Dr Jhunu Dey: The origin of Dhrupad from Prabandha and its Present State. Blue Rose Publishers, 2020.
Kapila Vatsyayan & K. C. Gangrade: Dhruad Annual. All India Kashiraj Trust, Varanasi, 1986
Ritvik Sanyal: Dhrupad Panchashika. India Books, Varanasi, 2015
Ritwik Sanyal – Richard Widdess: Dhrupad: Tradition and Performance in Indian Music 1. Ashgate, 2004
Sanyal Ritwik: Dhrupad: Tradition and Performance in Indian Music. Routledge, 2023.
Selina Thielemann: The Darbhanga Tradition. Dhrupada in the School of Pandit Vidur Mallik. Indica Books, Varanasi, 1997.
Dhrupad. film. 1982-1983. Mani Kaul
Purushottam Dadheech Dr. munkássága